A Szaharában nappal az erős napsugárzás hatására a hőmérséklet gyakran 50 C fok fölé emelkedik, éjszaka azonban akár fagypont alá süllyedhet. Hogyan lehetséges, hogy bárhol a Földön, a folyamatban lévő „katasztrofális” melegedés ellenére a hőmérséklet néhány óra alatt akár 50 fokot süllyedjen. Hát úgy, hogy a Szaharában gyakorlatilag nem működik a sokat emlegetett üvegházhatás.
Az üvegházhatás azt jelenti, hogy a levegőben lévő üvegház gázok, elsősorban a széndioxid, nem engedik a világűr felé elszökni a talajszintről kiáradó infravörös hősugárzást, hanem annak jelentős részét elnyelik és visszasugározzák a talajszintre.
A Szaharában azonban ez nem így működik. A felhőtlen égbolt alatti száraz levegőben a talajszintről kiáradó infravörös hősugárzás úgy megy keresztül az atmoszférán, mint kés a vajon, miközben észre sem veszi, hogy közben átgyalogolt egy csomó „üvegház gázon” is.
Érdemes odafigyelni a hazai időjárás jelentésekre is, amelyek között október-november táján például ilyeneket hallhatunk:
„A derült, csillagos égbolt alatt jelentős lehűlés várható, hajnalban talaj menti fagyokra lehet számítani”
Vagy ilyesmit:
„Az égbolt erősen felhős, ezért a levegő nem fog nagyon lehűlni, a hajnali, reggeli hőmérséklet enyhének ígérkezik.”
Hogyan is van ez? Hát akkor a talajszintről kiáradó infravörös hősugárzás kiszabadulását a világűrbe mégsem a széndioxid akadályozza meg, hanem leginkább a felhőzet, amely átlagosan a Föld felszínének csaknem kétharmada felett lebeg?
Csakhogy ez a lebegés mindig máshol alakul ki. Ahol nagy a meleg és nagy a páratartalom, ott gyorsan megindul a felhőképződés, amely nappal leárnyékolja a talajszintet, és ezzel megakadályozza a további melegedést, éjszaka pedig nem engedi nagyon lehűlni a levegőt.
A bolygó különböző részein – mindig máshol és máshol – a felhőképződés egyben azt is jelenti, hogy a talajszintről vagy a szabad vízfelületekről elpárolgó vízgőz hatalmas mennyiségű hőenergiát (párolgási hőt) szállít fel a magasba, ahol azután a felhőképződés során kiszabadul, és ott sugározza ki a világűr felé a „fölösleges” hőenergia jelentős részét, ahol már vékonyabb a fejünk felett az atmoszféra és ennek megfelelően sokkal kisebb az üvegházhatás.
A NASA volt légkörfizikus munkatársa, Miskolczi Ferenc jött rá először arra, hogy az éghajlat szabályozásában a döntő szerepet a „hidrológiai ciklus” játssza, vagyis a bolygó felszínének több mint 70 százalékát beborító víz halmazállapot változásai, és ezen belül is kiemelkedő jelentősége van a folyamatosan átalakuló, ide-oda vándorló felhőzetnek. Az éghajlat szabályozásában pedig a széndioxid szerepe annyira jelentéktelen, hogy a hatása, ha egyáltalán van, gyakorlatilag elhanyagolható.
Bár Miskolczi kutatási eredményeit a NASA mérései messzemenően alátámasztották, ezek nyilvános közzétételét a NASA megtiltotta, ezért mondta fel az állását ez a kitűnő magyar tudós.
Érdemes lenne ezeken a tényeken elgondolkodni a klímahisztériát odaadóan támogató politikai döntéshozóknak is.
Dr. Héjjas István
- január
További információk:
Nagy Balázs – Nemerkényi Antal – Sárfalvi Béla – Ütőné Visi Judit: Földrajz 9. Nemzedékek Tudása, Középiskolai tankönyv, ISBN 978-963-19-7416-4
Sivatagi éghajlat,
https://hu.wikipedia.org/wiki/Sivatagi_%C3%A9ghajlat
Petz Ernő: A klímavédelem értelmetlensége
https://www.klimarealista.hu/a-klimavedelem-ertelmetlensege/
Király József: A Google zártkörű klímakonferenciája
https://www.klimarealista.hu/a-google-zartkoru-klimakonferenciaja/
Fuggerth Endre: Rehabilitációt!!!
https://www.klimarealista.hu/494-2/
Héjjas István: Az elátkozott széndioxid másik arca
https://www.klimarealista.hu/az-elatkozott-szendioxid-masik-arca/
Héjjas István: Miskolczi Ferenc klímaelmélete
https://www.klimarealista.hu/miskolczi-ferenc-klimaelmelete/