Forrás: PE-Energia Akadémia 211
Teljes szívvel csatlakozom Anastasios Tsonis professzorhoz
A. Tsonis, az University of Wisconsin-Milwaukee emeritus professzora a The Washington Times-ben megszívlelendő cikket közölt a globális felmelegedés túlhajtott és félrevezető problematikájáról.[1] Mint klímarealista („klímaszkeptikus”) energetikai szakember teljes szívvel csatlakozom Tsonis professzorhoz, annál is inkább, mert a jelenlegi klímapolitika az emberiségnek azokon a súlyos problémáin kívül, amelyeket a professzor a cikke végén felsorakoztat, az ENSZ-klímakonferenciái által (legutóbb a Katowicei COP-24-en) felturbózott klímavédelem az emberiség biztonságos energiaellátását is veszélyezteti.
A cikk rendkívül visszafogott, és tudóshoz méltó stílusban megfogalmazott gondolatait egy német nyelvű rövidített fordítás alapján [2] ismertetem, ezért akinek módjában áll, az eredeti cikket is tekintse meg.
Íme, az ismertetés:
Ha egy tudományos problémával van dolgunk, amilyen például a globális felmelegedés, ahol nem áll módunkban egyértelmű kísérleti bizonyítást nyernünk a folyamat okait illetően (azon egyszerű oknál fogva, hogy kísérlet nem lefolytatható, ill. megismételhető; csupán a klímaváltozás megvalósulását tapasztaljuk, ismerjük), akkor véleményt természetesen formálhatunk a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok, a rendelkezésre álló tudományos ismeretek, esetleges teóriák és hipotézisek alapján. De szkeptikusnak kell lennünk azon állítás tekintetében, amely szerint egy komplikált és előre nem látható rendszerre vonatkozó tudományos felfogás végleges (settled) lenne.
Senki sem vitatja, hogy planétánk hőmérséklete az utolsó 120 évben emelkedett. Igen, emelkedett, de a kérdések halmaza fogalmazható meg, hogy miért éppen így.
A globális felmelegedéssel kapcsolatban a vélemények két nagy táborra szakadtak. A klímatudósok egy nagy része azon az állásponton van, hogy a globális felmelegedés nagyrészt, vagy akár teljesen antropogén hatásokra vezethető vissza, elsősorban a fosszilis üzemanyagok elégetéséből származó szén-dioxid emisszió okozza. A másik tábor egy másik extrém álláspont szerint az emberi tevékenységnek semmi köze sincsen a felmelegedéshez, minthogy egy összeesküvésről van szó az iparosodott világ szétveréséhez.
Az utóbbi táborhoz tartozók az első tábor képviselőit „klímahívőknek”, „katasztrófistáknak” vagy „klímaalarmistáknak” nevezik, míg fordítva a második csoportba tartozókat „klímatagadóknak” bélyegzik. Ez a gyerekes csoportosítás aztán kiegészül egy harmadik csoporttal, a „szkeptikusokkal”, akik közé magamat is sorolom. Mi megkérdőjelezzük az extrém hittételeket, és próbálunk minden tudományos bizonyítást számba venni, mielőtt a véleményünket kialakítanánk (miközben az első csoporthoz tartozók a szkeptikusokat is klímatagadóknak tekintik).
A klímatagadóknak, a szkeptikusoknak és a klímahívőknek a közelharca miatt maga a tudomány szenved kárt. Normális esetben én nem foglalkozom a pszeudó-tudósokkal, médiumokkal és ignoráns személyekkel, akik az internet által biztosított szabadsággal visszaélnek, értelmetlen írásokat és kommentárokat közölnek. De rendkívül bosszant, ami a globális felmelegedés túlhajtott és félrevezető problematikájával kapcsolatos viták területén folyik – amire tipikus példák bizonyos televíziós adások („Meet the Press”), amikor a moderátorok ravaszkodása révén a globális felmelegedés tagadóinak (szkeptikusoknak) és a tudományos érveléseknek már nem jut idő.
Az a tény, hogy azokat a tudósokat, akik az uralkodó (mainstrem) állításokkal nem egyező eredményeket ismertetnek, klímatagadóknak bélyegzik, egy hátraarc-mentalitást képvisel. Már nem a középkorban élünk, amikor Galileónak azt kellett vallania, amiről tudta, hogy hamis, hogy az életét megmentse. A tudomány területén kizárólag minden a bizonyításokon múlik, és nem hogy mit hiszünk. E tekintetben vagyok én egy szkeptikus, nem csak a globális felmelegedéssel kapcsolatban, hanem a tudomány más aspektusaival kapcsolatban is.
Minden tudósnak szkeptikusnak kellene lennie. A klíma túlságosan komplikált ahhoz, hogy annak változása csupán egyetlen okra lenne visszavezethető. Mindenek előtt a természetes klímaváltozásokat kellene megértenünk (jelenleg nem ez a helyzet). Csak ekkor tudnánk a klímaváltozást és annak okait akár csak nagyságrendileg megbecsülni. A tudomány sohasem tett volna a fejlődés irányában lépéseket, ha nem lettek volna szkeptikusok. A 21. századra vonatkozóan egyetlen klímamodell sem prognosztizálta a planétánk felmelegedésének lassulását, pedig bekövetkezett – annak ellenére, hogy a szén-dioxid emisszió folyamatosan tovább növekszik. A tudomány sohasem végleges. Ha ez lenne a helyzet, akkor mindent becsomagolhatnánk, és hazamehetnénk.
A kutatásaim az utóbbi években a klímaváltozásra és a klíma-dinamikára koncentrálnak. Mint tudósnak az a véleményem, hogy a globális hőmérséklet változásához sokféle hatás (erő) hozzájárul. Emberi tevékenységek, az óceánok, földönkívüli hatások (napaktivitás, kozmikus sugárzás), és még egyéb tényezők, amelyek mind-mind6 együttesen eredményezik a klímaváltozást. Persze elvileg lehetséges lehetne, hogy az emberi tevékenységek képezhetik a primer okot, de erős bizonyítékok hiányában a százalékos részesedést illetően az említett három fő okhoz legalább egy-egy harmadot kell rendelnem.
Először is az emberiségnek minden kölcsönhatása a környezetével a technológiai fejlődésünknek a része. Ezen fejlődés során a sötét őskorból egyszerűen nem léphettünk be a tiszta energia-technológia korába. Nem adódott más lehetőség, mint a fosszilis tüzelőanyagok és egyéb nyersanyagok felhasználása. Elegendő lenne ez a planétánk szétrombolásához a klímarendszer megváltoztatása által – egy olyan rendszer által, amely minden korban nagy változásokon ment keresztül?
Másodszor, ha minden rendelkezésünkre álló hatalommal a planétánkat akarnánk szolgálni, akkor valóban a globális felmelegedés az egyedüli és legfontosabb planetáris sürgősségi eset? A túlnépesedés, a szegénység, infekciós betegségek, a globalizáció hatásai és következményei, az ivóvíz-krízis, az energia és élelmiszer rendelkezésre-állása, a politikai instabilitás és terrorizmus, a globális ökonómia, vagy akár a kiber-biztonság mind-mind sürgetőbb problémák, az emberiségre nézve lehetséges katasztrofális következményeikkel.
* * * *
A professzor úr elsősorban a tudósok, a szakemberek felelőssége szempontjából elemzi a klímavédelem helyzetét. De többről, sokkal többről van szó. A jelenlegi klímavédelem a hatalmi politika eszköze. Nem létezik független szakmai klímapolitika, hiszen akkor könnyű lenne az egyik vagy másik oldalra állni. Itt nem számítanak a professzor által hiányolt bizonyítékok. A klímavédelmet szőröstől – bőröstől a politika irányítja, és tartja kantárszáron. A klímavédelem nem környezetvédelmi cél, csupán eszköz, egy rendkívül ügyesen kifundált eszköz, amelynek az eredményessége abból ítélhető meg, hogy a politikusokat, a kormányokat, a szervezeteket, a médiumokat, az emberek többségét sikerült félrevezetni és manipulálni. S mindezek élén az ENSZ hatalmas szervezete és finanszírozása áll. „Már csak 12 évünk van!” – hangzik a legújabb klímaalarmizmus. A világvégét is már sokszor megjósolták, de ez most a legrafináltabb és legeredményesebb: a félelemkeltésre építő „politikai jóslat”.
Remélem, hogy 12 év múlva már csak mosolyogni fogunk a +2 fokos, meg +1,5 fokos felmelegedési világvége hangulaton. Minden esetre a sci-fi írók lecsapnak majd a témára. Például, hogy a klíma-világkormány miként éli túl a 3 méteres tengerszint emelkedést. A hegymászóktól kapnak majd kiképzést, amelyet az ENSZ finanszíroz. Hogy az IPCC által jól fizetett klímaszakértők miből fognak megélni, azt is a sci-fi irodalomra bízzuk. A bonyolult klímamodellekre épülő, meredeken emelkedő szimulációs felmelegedési függvényeken fogják a világminiszterek a hegymászást gyakorolni. Szidják is majd a klímaszakértőket, hogy szándékosan ilyen meredek függvényhegyeket „szimuláltak”.
Az alábbi ábra szemlélteti a globális felmelegedés szimulált hőmérséklet függvényeit. Mármint az emelkedő görbefelhőt. Ahány klíma-tudósklub, annyiféle görbe. Már ezért is kételkedhetünk az objektivitásukban. A meredekségükben 2-3-szoros különbség van! Melyik az igazi? Az IPCC által kiválasztott görbék alapján képzett átlagos (a vastag piros színnel jelölt) görbe? És ez alapján jósolják a klímakatasztrófákat, ill. az azok elkerülése érdekében megfogalmazott klímacélokat, mindenek előtt a szén-dioxid kibocsátás csökkentését?
De hiszen, amint az alsó (fekete nyíllal jelölt) mérési eredmények mutatják, a hőmérséklet mintegy két évtizede alig változik. A léggömbös és a műholdas mérések összhangban egyaránt ezt igazolják. Érdekes módon csupán egyetlen (halvány) szimulációs görbe illeszkedik a mért értékekre, és ez a vezérelt IPCC-modellektől teljesen független orosz modellhez tartozó szimulációs függvény. Úgy fest, hogy az orosz klímakutatókat nem az IPCC finanszírozza. Nem csoda, ha Oroszország nem írta alá a 2018 decemberében megrendezett Katowicei klímacsúcs (COP-24) záródokumentumát (a 2015-ös párizsi egyezmény végrehajtásának szabálykönyvét).
csatlakozom by Reálzöldek Reális Zöldek Klub on Scribd
A legfontosabb következtetés: a mért értékek semmiféle korrelációban nincsenek a légkör szén-dioxid koncentrációjának folyamatos növekedésével. Ezért szeretnénk megnyugtatni a klímaalarmistákat, hogy akkor sem jön el a világvége, ha nem teljesülnek a klímacélok. Nem teljesülnek, mert nem is teljesíthetők. Az energiaellátás dekarbonizációja illúzió, és nincsen is rá szükség. A már eddig erre fordított hatalmas összegek máris a veszteségek rovatba könyvelhetők. Nyugtassák meg a klíma-világkormány kiszemelt tagjait, hogy nem lesz világkormányzás, és így nem kell megmászniuk az ábrában bemutatott hőmérséklet-hegyet. 12 év múlva is nyugodtan tervezhetnek tengerparti nyaralásokat, mert a tengerek szintje sem fog emelkedni. Ezt mi klímarealisták 100 %-os biztonsággal garantáljuk.
S ha már Tsonis professzor hivatkozott Galileo Galileire, megemlítjük, hogy e honlapon már számtalanszor idéztük éppen a klímavédelem hamis állításaival kapcsolatban: „És mégis mozog a Föld!” A tudományos igazság nem politikai kategória, végül mindig győzedelmeskedik, miközben a hamis elveket támogató politikai kurzusok és szervezetek sorra elbuknak.
Vigyázat: a 24. napciklus adatai alapján hűlési periódus bekövetkezése valószínűsíthető! Ideje van, hogy a klímavédők elkezdjék a „szén-dioxid gyárak” fejlesztését.
(Petz Ernő, 2019. 01. 18.)
[1] Link: http://www.thegwpf.com/anastasios-tsonis-the-overblown-and-misleading-issue-of-global-warming/
[2] www.eike-klima-energie.eu/2019/01/08/die-uebertriebene-und-irrefuehrende-problematik-globale-erwaermung/
PE- Energia Akadémia 211-Cs… by on Scribd