2018. november 21.
Michael Shellenberg energiapolitikával és környezetpolitikával fogalkozik, a The Breakthrough Institute társalapítója és az Enviromental Progress alapítója. A TedXDanubia oldalán azt írják még róla, ő “az Ökomodernista Kiáltvány társszerzője, a Forbes rovatvezetője és nem mellesleg Kalifornia állam kormányzójelöltje, akit a Time magazin a Környezet Hőse díjjal jutalmazott.”
Shellenberg az idei konferencia talán legmegosztóbb előadója volt. A szervezők azonban mindig is a párbeszéd, az együttműködés hívei voltak, amelyhez az első lépés az, hogy meghallgatjuk egymást. Mi is meghallgattuk őt.
– Ön azt állítja, hogy a zöldenergia károsabb mint a nukleáris energia. Ez meglehetősen szembemegy mindazzal, amit az elmúlt évtizedekben hallottunk.
– Ennek két oka van. Az egyik a hatékonyság. A nap- és szélenergia nem képes nagymennyiségű energiát előállítani, ezért óriási területeket kell beteríteni napelemekkel és szélturbinákkal. Ehhez pedig azon a területen el kell pusztítani a növényzetet és a vadvilágot.
Ugyanannyi energia előállításához 450-szer nagyobb terület kell, ha napenergiát akarunk használni, mint ha nukleáris energiát használnánk.
Arról nem beszélve, hogy 17-szer több nyersanyag szükséges. Ami pedig a hulladék mennyiséget illeti, a napenergia felhasználás során 2-3-szor több hulladék keletkezik. A második probléma a megbízhatatlanság. Miután a szél- és a napenergia is elég megbízhatatlan forrás, valamivel ki kell pótolni. Az esetek többségében ez fosszilis üzemanyagokkal történik, például földgázzal.
– Magyarországon az atomenergia nagyon érzékeny téma. Egyrészt, mert földrajzilag viszonylag közel vagyunk Csernobilhoz. Én magam is emlékszem, mennyire féltünk, hogy milyen hatásai lesznek az 1986-os katasztrófának ránk. Másrészt pedig a kormány által tervezett Paks2 beruházás miatt, amelyet az oroszok finanszíroznak és építenek.
– Olvassanak utána a csernobili katasztrófának. Én megtettem, a WHO adatai szerint ötven tűzoltó halt meg a mentési munkálatok során vagy kicsivel később, és legfeljebb kétszáz ember halt meg összesen. De nincs rá bizonyíték, hogy növekedett volna a daganatos betegségek, vagy a születési rendellenességek aránya. Ami az atomerőmű építést illeti, Magyarország választhatta volna a franciákat is, de az oroszokkal sincs baj. Sőt, az oroszoknak nagyobb a tapasztalata. Bármilyen fura, az a tény, hogy a csernobili robbanás a Szovjetunió területén történt, szerintem inkább mellettük szól, mint ellenük, mivel tanultak belőle.
Érdekes módon a csúcstechnológiában általános az a felfogás, hogy tanulhatunk a kudarcokból. Valamiért az atomenergia esetén nem így gondolkozunk.
Egyébként nagyon hasonló a helyzet, mint a gázellátás esetében. Hiszen Magyarország most az orosz gáztól függ. Így az orosz atomtól fog függeni. De nagy különbség, hogy ha bármilyen problémájuk akad Oroszországgal, atomot mástól is tudnak venni. Ha viszont Oroszországban elzárják a gázcsapot, nincs kihez fordulni. Ráadásul a fűtőanyagból akár több évre elegendő készletet fel lehet halmozni előre.
Atom kontra zöldMichael Shellenberg nézeteit számos kritika éri. A Wiseinternational.org-on Jim Green, a Nucelar Monitor szerkesztője, és a Friends of the Earth Australia lobbistája egy tavalyi cikkében többek között megkérdőjelezte Shellenberg Csernobilra vonatkozó állításait, például hogy kevesebb mint 200 ember halt meg a katasztrófa következtében. Green szerint a WHO 9000-re becsüli azoknak a számát, akik a korábbi Szovjetunió fertőzött területén rákos megbetegedésekben haltak meg, és ebben még nincsenek benne az európai áldozatok. A teljes cikk angolul ittérhető el.
– Ugyancsak aggodalom övezi a nukleáris hulladék kérdését. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) néhány éve kiadott jelentésében arra figyelmeztet, hogy a kiégett fűtőelemek és más nukleáris hulladékok tárolása potenciálisan azzal a veszéllyel járhat, hogy sugárzás kerül a természetbe, amely károkat okozhat a környező élővilágban és megfertőzheti az ember táplálékforrásait.
– Bocsánat, ki mondta ezt?
– Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség.
– Biztos a németek irányítják. Először is, az áramtermelésből származó hulladékok közül a nukleáris hulladék az egyetlen, amelyet biztonságosan tárolnak. Az összes többi a természetben köt ki. Mint az előadásomban is láthatta, a nukleáris hulladékot biztonságos tartályokban helyezik el.
Soha, senkinek nem esett még baja a nukleáris hulladéktól. Ez csak paranoia.
– Azt olvastam valahol, hogy ha valaki egész életében kizárólag nukleáris forrásból nyeri az áramot, akkor körülbelül egy tyúktojásnyi nukleáris hulladékot termelt.
– Vagy egy Rubik-kockányit!
– Akár. Ez elég jól hangzik, de ha azt vesszük, hogy hozzávetőlegesen tízmilliárdan élünk a Földön, ha mindenki termel egy ilyen „tyúktojást”, az már elég nagy omlettnek számít, ráadásul generációnként újabb hasonló mennyiséggel nő. Egy idő után mindenképp felhalmozódik, és felmerül a probléma, hogy hová tegyük?
– Az Egyesült Államok teljes nukleárishulladék-mennyisége elfér egy futballpályányi helyen, 15 méter magas stócban. Az összes többi áramtermelési módszerrel sokkal több hulladék keletkezik. A nukleáris hulladékot nagyon könnyű kezelni. Gyakorlatilag semmit nem kell csinálni vele, csak betenni egy tárolóba, és kész. Nem is értem, miért félnek tőle az emberek. Talán mert a bombákkal hozzák kapcsolatba, nem tudom, miért.
– Talán azért, mert több ezer év a lebomlási ideje.
– A napelemek sem bomlanak le, tőlük mégsem fél senki. Soha nem gondolunk bele, mi történik a napelemekkel.
– Mi történik a napelemekkel?
– Szemétlerakókban kötnek ki, vagy szegény országokban, ahol szétszerelik őket. Tele vannak mérgező fémekkel, ólommal például, ami rendkívül egészségtelen azokra, akik szétszedik.
– Ön azt is mondta, nem kell attól félnünk, hogy az atomerőműveket fegyverré alakítják. Viszont van egy másik, hasonló veszélye az atomerőműveknek. Könnyű célpontot nyújtanak. Háború esetén az ellenségnek elég kilőnie rá egy rakétát, vagy lebombázni, hogy óriási pusztítást okozzon.
– Én sokkal jobban aggódnék, ha bármi mást találna el az a rakéta. Lehet, hogy az erőműben dolgozók meghalnának, vagy valamiféle anyag szivárogna ki a környezetbe, de azt fel lehet takarítani.
– Tehát nem robbanna fel?
– Nem. Az urániumot 10, maximum 20 %-kal dúsítják fel. Bombához viszont 95%-ra kell dúsítani. Ez a különbség a fűtőelem és a bomba között.
– A Trump-kormányzat hogy viszonyul ehhez a témához? Kap tőlük támogatást?
– Általánosságban véve a konzervatívok jobban támogatják a nukleáris energiát, mint a demokraták. De Trumpék nem sok mindent tettek érte. Igaz, az USA-ban a tagállamoknak saját közműveik vannak, önállóan döntenek az áramellátásukkal kapcsolatos kérdésekről.
– Ha valakit esetleg most sikerült meggyőznie, mit tehet a változásért? Hiszen eddig abban a hitben éltünk, hogy egyszerűen zöldebben kell élnünk.
– A legfontosabb, hogy tájékozódjon. Az atomenergia egy technológia, nincs politikai színe. Fontos, hogy támogassuk akkor is, ha esetleg más kérdésekben nem egyezik a véleményünk.
fotó: Mayer András, Pál Dániel