A klímamegállapodás látszólagos vesztesei

2016. február 6. 8:14

A klímamegállapodás látszólagos vesztesei

Őslakók veszíthetik el otthonukat a természetvédelmi területek növelésével. A párizsi klímacsúcson elfogadott megállapodás következtében milliók válhatnak otthontalanná, írja a Rights and Resources Initiative (Jogok és Erőforrások Kezdeményezés) globális szervezet egy frissen közölt tanulmánya.

Számos fejlődő ország úgy igyekszik hozzájárulni a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez, hogy növeli a természetvédelmi területeit. A korábbi rossz példákat figyelembe véve a szakértők most aggódnak, hogy a nemzeti parkok létrehozása az ott élő emberek eltávolításával járhat. A nyilvánosságra hozott tanulmány Libériát és a Kongói Demokratikus Köztársaságot emeli ki, a két afrikai országban ugyanis nagyságrendileg 1,3 millió ember otthona forog veszélyben. Libéria ígéretet tett, hogy Norvégia támogatásával 2020-ig erdeinek 30 százalékát védetté nyilvánítja, míg Kongóban Németország és a Globális Környezeti Alap (Global Environment Facility) segítségével az erdős területeinek 12-15 százalékának környezetvédelmi területté alakítása a cél.

A Kongó-medence erdőségének védelme, az erdőirtás megállítása egyébként kétségtelenül a klímaváltozás elleni harc egyik kulcseleme,írja a tanulmány. A problémát azonban az jelenti, hogy a védetté nyilvánított területekről óvatos becslés alapján Libériában 335 ezer embernek, Kongóban pedig akár egymillió erdőlakónak kellene távoznia. „Nem gondolom hogy a nemzetközi közösség a természetben élőket ki akarja lakoltatni Libériában, de amennyiben továbbra is ebbe az irányba haladunk, ez fog történni” – mondta Constance Teague, az ország Fenntartható Fejlesztés Intézetének munkatársa, aki szerint az őslakosok jelentősen hozzájárulnak az erdők védelméhez. „A bennszülött közösségek tisztelik az erdőt, évszázadok óta benne élnek, dolgoznak. Libéria az egyik legnagyobb erdős területtel rendelkezik Nyugat-Afrikában, és ez főként az őslakosoknak köszönhető” – tette hozzá. „Be kell bizonyítanunk, hogy az erdők emberekkel vannak tele, és több értelme van nekik segíteni, mint kirúgni őket onnan” – emelte ki Andy White is, a tanulmányt finanszírozó kezdeményezés koordinátora. „Nem kell parkőrt fizetni, mert ezek az emberek megvédik az erdőjüket, és ez az, amire a Földnek szüksége van” – tette hozzá.
A tanulmány arra is kitér, hogy a kilakoltatott emberek kompenzációja is jelentős összegeket emésztene fel, a két ország esetében legalább 200 millió dollárról lenne szó. A szakértők hasonló eseteket említenek a szubszaharai Afrikában, Délkelet-Ázsiában és Latin-Amerikában, ahol a kitelepítések jelentős konfliktusokkal jártak, több esetben erőszakos cselekményekhez vezettek. Azt is megjegyzik, hogy ez nemcsak társadalmi konfliktusokat vonna maga után, hanem migrációt indítana el, amely felerősíteni az urbanizációhoz kapcsolódó egészségügyi kockázatokat is

A klímamegállapodás célja egyébként a Föld hőmérséklet-emelkedésének két Celsius-fok alatt tartása a század végéig az iparosodást megelőző időszakhoz képest.


A védett területek kialakítása azt a célt szolgálná, hogy megakadályozzák az erdőirtást, és biztosítsák a szénmegkötést a fákban. A megkötött megállapodás értelmében a fejlődő országok évi százmilliárd dollár támogatást kapnak kötelezettségeik végrehajtásához 2020-tól, az anyagi hozzájáruláson túl technológiatranszfer és kapacitásépítés formájában is. A tárgyalásokon a fejlett országok vállalták a kötelező finanszírozást, összesen 188 ország tett önkéntes alapon vállalást. Az erdők megőrzése azért jelentős, mert az erdőirtások megkezdése előtt a Föld szárazföldi részének negyven százaléka erdős, zöld terület volt, és ez napjainkra felére csökkent. Az erdő borította főleg afrikai és dél-amerikai területeken azonban jelentős károkat okoz az illegális fakitermelés.

Bár a klímamegállapodással kapcsolatban optimisták a vélemények, hiszen a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó országok is vállalásokat tettek, azok teljesítése még kérdéseket vet fel. A dokumentumnak ugyanis jelenleg nincsen semmilyen jogi kötelező ereje, vagyis az országok vezetőinek lelkiismeretén múlik, miként teljesítik ígéreteiket, illetve hogyan fokozzák azokat. Ennek fényében a kongói és a libériai őslakosoknak egyelőre nincs mitől tartaniuk, hiszen még minden egyes országnak külön ratifikálni kell az egyezményt, amely várhatóan 2020-ig húzódik, és utána sem garantálja semmi annak betartását- írta a magyaridok.hu.

Természetvédelem politikai célokkal 

Több mint tíz évvel ezelőtt döntöttek úgy Jeruzsálemben, hogy két keleti, arabok lakta negyed között egy természetvédelmi övezetet alakítanak ki. A Látó-hegy oldalában fekvő övezet al-Eszavija és at-Tur között terül el, célja pedig elméletileg a zsúfolt városnak egy kis teret biztosítani. Csakhogy a két, arabok lakta városnegyed nem így látja. Mindkét városrész nagyon túlzsúfolt, a házak – mint Kelet-Jeruzsálemben mindenhol – engedély nélkül épültek, így bármikor megjelenhet a végrehajtó, hogy lerombolja a házat. A döntés végrehajtása után a ház tulajdonosának elküldik a számlát, a kifizetendő összegben benne foglaltatik a buldózer munkadíja, valamint a munkagépet védő katonák bére is. A Látó-hegyi Lankák Nemzeti Park helyére tudtak volna építkezni az arab negyedek, ám az nagyon közel van a Máále Adumim zsidótelephez vezető úthoz, s a telepesek szerint ha a két negyed összeérne, az politikailag a palesztinokat erősítené, így szükség van az elválasztásukra. Erre kiváló megoldás a természetvédelmi övezet kialakítása, ahová senki sem építkezhet. A park létrehozását 2013-ban az akkori környezetvédelmi miniszter, Amir Perec leállította, hogy további vizsgálatokat tudjanak lefolytatni. Jelenleg azonban továbbra is folyik a kialakítása. (S. L. S.)

Táncoló maszájok

Kenya és Tanzánia népszerű célpontnak számít az angolszászok körében, ugyanis biztonságos és érdekes országok, ráadásul olyan turistautakat is szerveznek, amelyek során a természetes környezetet megőrző szállásokra viszik az utazókat, s megnézhetik a helyben élő népek különleges szokásait. Az említett népek azonban általában nem látják ilyen rózsaszínben a világot. A messze földön híres maszájok különleges táncukat valójában csak akkor mutatják be, ha azért a nyugati turisták fizetnek, a természetközeli turistaút ígérete pedig csak az utasok lelkiismeretét megnyugtató reklámszöveg. Kenyában a nemzeti parkokat a britek úgy alakították ki, hogy a helybéli pásztorokkal nem törődtek, mivel életmódjuk zavarta a kirándulókat, ezért inkább eltávolították a törzseket.

Manapság Kenya pontosan ugyanezt a sémát követi, minthogy az országban roppant népszerűek a szafariutak, az ügynökségek pedig el tudják adni a kirándulásokat ökoútként, nem említve meg azt, hogy a szavannán nem is olyan régen még maszájok éltek, akiknek azért kellett elmenniük innen állataikkal, hogy a nyugati turisták megnézhessék az oroszlánt. Kenyának a Világbank azt javasolta, hogy indítson privatizációs folyamatot, így a maszáj pásztorok is megvásárolhatták volna a földet, ahol állataikat terelik, de pénzük nem volt rá. A legtöbb földet vagy magánszemélyek vásárolták meg, vagy az állam alakított ki ott nemzeti parkokat, amelyek később vadrezervátumok lettek. A szafariparkok őrei így pontosan úgy vadásztak a pásztorokra, mint az orvvadászokra.

Forrás:  http://greenfo.hu/hirek/2016/02/06/a-klimamegallapodas-latszolagos-vesztesei

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.