És mégis hideg a Föld?

Klímaszkeptikus mítoszok nyomában

LAKY ZOLTÁN

Alig száradt meg rajta a tinta, máris veszélyben a párizsi klímaegyezmény: a konzervatív amerikai elnökjelöltek szinte mind a klímaváltozás-szkeptikusok táborát gyarapítják. Hol tart a vita? Számba vesszük, milyen érvekkel támadja a kétkedők heterogén csoportja az ember okozta felmelegedés tanát.  

„A globális felmelegedést a kínaiak találták ki, hogy versenyképtelenné tegyék az amerikai ipart” – véli Donald Trump, az amerikai Republikánus Párt legesélyesebb elnökjelöltje. Hasonlóan gondolkodik legközelebbi vetélytársa, Ted Cruz texasi szenátor is. „Barack Obama szerint terepjáróink nagyobb veszélyt jelentenek biztonságunkra, mint a radikális muszlim terroristák” – háborgott Cruz, aki kilátásba helyezte, hogy ha novemberben elnökké választják, kilépteti az Egyesült Államokat a decemberben aláírt, eleve nem szigorú párizsi klímaegyezményből. Egy tavalyi felmérés szerint az amerikaiak harmada osztja a jobboldali jelöltek tamáskodó álláspontját, és csak 55 százaléka fogadja el az antropogén (ember okozta) klímaváltozás tényét. A kétkedők Amerikában alkotják a legnépesebb tábort a fejlett világban, megelőzve a szintén számottevő klímaszkeptikus közösséggel bíró Ausztráliát.

Hazánkban 2010-ben készült utoljára témába vágó felmérés a Gallup jóvoltából. Akkor a legkevésbé kétkedő országok közé tartoztunk: 71 százalékunk elfogadta, hogy a felmelegedés létező és veszélyes jelenség. Ebben alighanem szerepet játszik szubjektív valóságérzékelésünk is. Míg az északi félteke időjárási rendszerei miatt Észak-Amerika keleti részét az emelkedő globális átlaghőmérséklet dacára is gyakran sújtják rendkívüli fagyok és hóesések, az átlagnál gyorsabban melegedő Kárpát-medence lakói a bőrükön érzik, hogy gyakoribbak lettek az enyhe telek és a hőhullámok. Mégis, mivel a szkeptikus álláspont hatalmi pozícióba kerülhet a világ vezető ipari államában, érdemes áttekinteni, hogyan érvelnek az antropogén klímaváltozás ellen e sokszínű tábor tagjai.

Az éghajlatváltozás megállt, 1998 óta nem melegedett a Föld A klímaszkeptikusok egy része a felmelegedés tényét vitatja. Közéjük tartozik Cruz szenátor is. Gyakran lobogtatja kedvenc grafikonját, amely valóban nem mutat jelentős emelkedést az 1998 óta eltelt 18 évben – ám több sebből is vérzik. Egyrészt műholdas mérésekre szorítkozik, ami csak az egyik eljárás – a földi időjárási állomások adatait a legtöbb kutató megbízhatóbbnak tartja. Másrészt csak a levegő hőmérsékletét veszi számításba, holott a felmelegedés több mint 90 százalékát az óceánok nyelik el. Valójában 2005 és 2010 is melegebbnek bizonyult 1998-nál, majd 2014-ben ismét megdőlt a rekord, sőt, az első 11 hónap adatai alapján 2015 valószínűleg még az előző évet is túlszárnyalja.

Az érvelés fő hibája, hogy önkényesen választja meg skálájának kezdő és végpontját. A felmelegedést nem úgy kell elképzelni, hogy minden évben egyre magasabb a hőmérséklet. Az éghajlati folyamatoknak, például az El Niño-jelenségnek, az ingadozó napsugárzásnak és a vulkánkitöré- seknek köszönhetően hűvösebb és forróbb évek váltakoznak. Ha ezekre egy hosszú távú trendvonalat illesztünk, felfelé kúszó vonalat látunk. Ha viszont kiragadunk egy-két évtizedet úgy, hogy a kezdőpont egy kiugróan meleg év legyen (például az El Niño miatt forró 1998), találhatunk szakaszokat, amikor vízszinteshez közeli trendvonalat illeszthetünk a grafikonra. Csakhogy becsapjuk magunkat, mert e vízszintes vonalak mindig magasabb szinten vannak az előző kiragadott szakaszok vízszinteseihez képest.

A Déli-sarkon nő a jégtakaró, és a tengerszint sem emelkedik látványosan Múlt októberben bejárta a világot a hír, hogy pozitív rekordot döntött az antarktiszi tengeri jégtakaró kiterjedése. Szó mi szó, évről évre nagyobb az Antarktisz körül telente kialakuló, nyaranta pedig elolvadó (emiatt a globális tengerszintre nem sok hatással bíró) tengeri jégtakaró nagysága. Ám ez csak az érem egyik oldala. A szárazföldi, állandó jégtakaró itt is ugyanúgy olvad, mint északon, Grönlandon, így a teljes jégfelület nem változik számottevően. Viszont az állandó szárazföldi jég olvadása emeli a tengerszintet.

A tengerszint márpedig nő, méghozzá az előrejelzéseknek megfelelően. A köztudatban azért élhet ezzel ellentétes kép, mert a műszerek által rögzített 5-10 centis emelkedés nem olyan drasztikus, mint a felmelegedéssel foglalkozó sci-fi filmek sok tízméteres növekedése – ám az alacsonyan fekvő szigetországok és tengerparti síkságok szempontjából ez is veszélyes. Korábban is változott a klíma, ez természetes folyamat Sokan nem a felmelegedés tényét vitatják, hanem azt, hogy az emberiség okozza. Való igaz: a Föld hőmérséklete mindig változott. Mért adataink csak az utóbbi kétszáz évből vannak, de a paleo-klimatológia tudományának hála a megelőző korok éghajlatáról is képet alkothatunk. Történelmi krónikákból, mezőgazdasági feljegyzésekből 2500 évre, a fák évgyűrűiből 6-8 ezer évre, pollen és jégfurat elemzésekből millió évekre visszamenőleg is következtethetünk, persze egyre kisebb pontossággal. Mindebből tudjuk, hogy éghajlatunk mindig változott, a középkorban például a maihoz hasonló szintre forrósodott, sőt Grönlandon még melegebb is volt, máshol pedig hűvösebb. E változásokat valóban természetes jelenségek okozták. Megdönti ez a mai modelleket? Nem. Senki sem állítja ugyanis, hogy a klímát csak az üvegházhatású gázok befolyásolják.

Ez egy tényező a sok közül: a modellek számításba veszik a napsugárzás ciklikus erősödését és gyengülését vagy a vulkánokat is. A középkorban például csekély volt a vulkáni tevékenység, s ez melegítette a klímát. Utána beindultak a tűzhányók, ezért „kis jégkorszak” követte a meleg periódust. (Az üvegházhatású gázok beengedik a meleget, csak nem engedik ki, a tűzhányókból jövő korom viszont be sem engedi, ezért hűti a klímát.) Ha nem eregetnénk a levegőbe évi 30 millió tonna szén-dioxidot (pár száz év alatt elégetve az évmilliók alatt keletkezett fosszilis energiahordozókat), a vulkánoknak és a jelenleg éppen gyengébben sugárzó Napnak köszönhetően ma is hűlne éghajlatunk.

E tényezők lassították a melegedést az utóbbi 18 évben, de hatásuk együttvéve sem olyan erős, mint a növekvő szén-dioxid-koncentráció. Számos bizonyíték van rá, hogy az üvegházhatás melegíti a Földet: a felső légkör hűl, az alsó melegszik; a nappalok jobban melegednek, mint az éjszakák, és így tovább. Ennek ellenkezőjére egyetlen, jegyzett tudományos folyóiratban publikált bizonyíték sincs.

A klímaváltozás sulykolása üzleti érdekeket szolgál Ma már nem csak a környezetvédők kiváltsága, hogy üzleti érdekek kiszolgálójának állítsák be vitapartnereiket, hiszen az általuk propagált megújuló energiatermelés is dollármilliárdos iparággá nőtte ki magát. Míg húsz éve világmegmentő szándéktól vezérelt idealisták álltak szemben az olajipar láncos kutyáival, ma már az alternatív energiacégek is lobbistákat küldenek Brüsszelbe és Washingtonba. A két oldal nem is válik el egymástól olyan élesen, mint gondolnánk: az európai szélturbina és napelem ipart képviselő egyesületekben ma már olyan cégek emberei alkotják a többséget, mint a Total, az E.On, az Iberdrola és az Enel. E hagyományos energiavállalatok ugyanis jelentős felvásárlásokat hajtottak végre a megújuló szektorban, tudják ugyanis, hogy a fosszilis korszak nem tart örökké, és szeretnék a zöld jövőben is megőrizni piaci helyzetüket.

A megújuló cégek az Atlanti-óceán túloldalán is egyre többet költenek befolyásszerzésre, de az olaj és gáziparhoz képest még törpék. Egy kampánytámogatásokat összesítő amerikai oldal szerint átlagosan évi 24,2 millió dollárból „vásárolnak” politikusokat, miközben az olaj és gázipar 135,5 milliót költ erre.

A megújuló lobbi, bár létezik, még nem olyan erős, hogy világméretű klíma- összeesküvést pénzelni tudjon. Hogy a kép nem fekete-fehér, azt az atomenergia felemás helyzete is mutatja. A zöldek éppoly hevesen ellenzik, mint a fosszilis energiát, az atomipar viszont szívesen hangsúlyozza a felmelegedés veszélyeit, hiszen erőművei üvegházhatású gázok kibocsátása nélkül termelnek. Nem véletlen, hogy az egyik leghíresebb éghajlatvédő, a NASA-nál dolgozó James Hansen, aki már a ’80-as években megkongatta a vészharangokat, lelkes atomenergia párti. „Akik elhiszik, hogy az ingadozó nap és szélerőművek stabil nukleáris háttéráram nélkül kielégíthetik India vagy Kína energiaéhségét, a húsvéti nyúlban is hihetnek” – véli Hansen. Számos kutató nem ért egyet az IPCC jelentések riogatásával Az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének (IPCC) jelentései nem tudományos publikációk, a végleges szövegeket nem kutatók, hanem a kormányok képviselői fogadják el. Hasonló kép rajzolódik ki előttünk akkor is, ha csak a lektorált tudományos folyóiratokban publikált szakcikkekre szorítkozunk: elsöprő többségük többé-kevésbé illeszkedik az antropogén éghajlatváltozás paradigmájába.

Egy ausztrál kutatócsoport 2013-ban közel 12 ezer lektorált szakcikk összesítése során arra jutott, hogy a klímakutatók 97 százaléka osztja az ember okozta éghajlatváltozás tételét. Egy szkeptikus közgazdász, Richard Tol megismételte a vizsgálatot, de még ő is 90 százalékos egyetértést talált. Az éghajlatváltozás ma éppoly szilárd tudományos alapokon álló paradigma, mint az evolúció vagy a relativitáselmélet.

Van klímaváltozás, az ember okozza, de nem kell aggódni miatta Egyes kétkedők nem vitatják a felmelegedést, de nem hiszik, hogy a széndioxid-ki bocsátás erőltetett csökkentése megfelelő válasz rá.

Az irányzat vezető alakja a dán Bjørn Lomborg, aki szerint célszerűbb volna az emiszszió csökkentésre szánt pénzt megújuló energiaforrások kutatására költeni, mert ha lesznek hatékony alternatívák, a piac úgyis átáll rájuk. A legtöbb kutató viszont arra int, hogy ha elfogadjuk a felmelegedést, nem ülhetünk a babérjainkon. Bár a földtörténeti korok során bolygónk a mainál drasztikusabb, plusz/mínusz ötfokos ingadozásokat is megélt, az emberi civilizáció és mezőgazdaság tízezer éve során egy-két fokos sávban ingadozott az átlaghőmérséklet.

Ebben a sávban maradtunk a középkoriban éppúgy, mint a kis jégkorszakban. Ha viszont a felmelegedés a jelenlegi ütemben folytatódik, elhagyhatjuk az üdvös sávot. Nem a jegesmedvéket vagy „a bolygót” kell megmenteni, hiszen az állat és növényvilág nagyobb ingadozásokhoz is alkalmazkodott. Hanem magunkat – önmagunktól.

PDF dokumentum letöltése mely bővebb képpel és információval rendelkezik!

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.