A Greenpeace esete a sötétséggel, no meg Dániával

A Greenpeace-nek sincs érdemi alternatívája az atomerőművel szemben. Csak Dániát emlegetik, pedig az nem egy energiaforrás!

Egy karácsony előtti rádióinterjúban a Greenpeace egyik munkatársával kellett vitatkoznom a Klubrádió élő adásában. A felvétel itt érhető el a rádióadó weblapján, érdemes meghallgatni a 4-14. perc közötti szakaszt, különösen a 9’27”-tel kezdődően, melyben az alábbi párbeszéd zajlott le (a jelen poszt szempontjából lényeges részt írom le itt).

Forrás:  http://aszodiattila.blog.hu/2015/12/29/a_greenpeace_esete_a_sotetseggel_no_meg_daniaval?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare

AA: Épp az elmúlt napokban született egy nagy nemzetközi megállapodás, hogy a világ fejlett része és a fejlődő része is közösen erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a széndioxid-kibocsátást visszaszorítsák. Ennek következtében bizony komoly szennyező, széndioxid-kibocsátó erőműveket ki fognak szorítani a villamosenergia-piacról. Az az energetika jövőkép, amit a Greenpeace felrajzol, egyszerűen fenntarthatatlan, működésképtelen. Nem tudnak arra a legegyszerűbb kérdésre sem válaszolni, hogy hogyan lesz áram éjszaka. Ennél bonyolultabb kérdésekre meg végképp nem tudnak válaszolni. És az a helyzet, hogy a kockázatok nem csak pénzügyi értelemben vannak meg, hanem ellátásbiztonsági szempontból is vannak kockázatok. Ha az országok, közötte Magyarország nem ruháznak be az energetikába, nem építenek erőműveket, akkor szembenézünk áramszünetekkel, amelyeknek a következményei rendkívül súlyosak. Ez a kockázat sokkal nagyobb kockázat, mint a beruházásoknak, az erőművi beruházásoknak a pénzügyi kockázata.

GP: Én nagyon szomorúan hallom azt a képet, amit a kormánybiztos úr felfestett, miszerint hogy ha nem lesz napsütés vagy éjszaka, akkor nem lesz áram. Azért 2015 van, ennél a szakma ennél lényegesen előrébb tart. Számos tanulmány, kutatás és gyakorlati példa igazolta, hogy a 100%-ban megújulókra alapozó rendszerek azok működőképesek és fenntarthatóak.

AA: De hogyan, hogyan? Perger úr, hogyan? Mondja meg nekem, hogy éjszaka honnan lesz áram? A fossziliseket ki kell szorítani a piacról, mert szén-dioxidot bocsátanak ki. Nem süt a nap éjszaka! Akármit állít, nem süt a nap éjszaka! Jelenleg nem fúj a szél, és ez volt az elmúlt hetekben. Honnan lesz áram, ha fosszilisek nem lesznek, nem fúj a szél, nem süt a nap? Honnan lesz áram? Erre az egyszerű kérdésre válaszoljon! Honnan?

GP: Aszódi úr, Ön nagyon pontosan tudja, hogy számos technológia áll rendelkezésünkre, olyanok, amelyekhez nem szükséges, hogy a szél fújjon vagy a nap süssön.

AA: Nevesítsen ilyen technológiákat, amelyek képesek ebben a helyzetben villamos energiát előállítani! Ne azt mondja, hogy számos! Mely? Mondja meg a nevét!

GP: Aszódi úr, ezt ne! Ne kezdjünk most bele! … Nézze meg Dánia… energia…

AA: Dánia az egy energiaforrás? Én azt kértem, hogy mondjon egy energiaforrást, ami rendelkezésre fog állni!

GP: Dánia a 2030-as, 40-es évekre 100%-ban megújulókra fog alapozni. A Greenpeace is kimutatta, hogy ez lehetséges és ez megoldható. …

AA: Perger úr, maradjunk annyiban, hogy Ön nem tudott válaszolni arra a kérdésre, hogy honnan lesz áram. Erre a kérdésre nem válasz az, hogy Dánia majd megoldja, mert Dániában jelenleg nem 100%-ban megújuló alapon állítják elő a villamos energiát. …

Jó, hogy kiderült: a Greenpeace nem tud egyetlenegy olyan technológiát sem megnevezni, amely sötétben és szélcsendes időben (mint amilyen az a délután volt) nem fosszilis alapon képes lenne villamos energiát előállítani. Ez azt jelenti, hogy a Greenpeace nem tud olyan megoldást, amely éjszaka és szélcsendes időben is lehetővé tenné, hogy felkapcsoljuk a karácsonyfa-világítást, működtessük a hűtőszekrényt, a kötött pályás közlekedést, vagy amely mondjuk a kórházak villamosenergia-ellátását folyamatosan biztosítaná (csak hogy néhány példát említsünk). Persze létezik ilyen technológia, de (1) a Greenpeace az atomerőműveket mindenféle racionalitás nélkül elutasítja, (2) a vízenergiát nem említhette, hisz hazánkban a társadalmi elfogadottság és a kellő vízenergia-potenciál hiánya miatt ez sem valós alternatívája az atomerőműnek, (3) a biogén tüzelőanyagokról pedig úgy látszik, a Greenpeace is belátja, hogy ekkora mennyiségű elektromos energia előállítását nem lehet tőlük reálisan elvárni. Kifejezetten kínos, hogy a Greenpeace több visszakérdezés után sem tudott érdemi választ adni arra az egyszerű kérdésre, hogy honnan lesz áram éjszaka, szélcsendes időben, és csak Dániát emlegette. No de hogyan jön ide Dánia?

A Greenpeace – nem először – Dániát hozta fel példának, mint egy országot, aki „2030-40-es évekre” megoldja energiaellátását 100% megújuló alapon. Nézzük meg, milyen is valójában ez a dán példa. Először a primerenergia-fogyasztás energiahordozónkénti jelenlegi összetételéről:

A dán és a magyar primerenergia-felhasználás forrásai (2013)
Forrás: EC (2015): EU energy in figures, Statistical Pocketbook 2015, p. 42. [1]

Pár kiegészítés szükséges a fenti ábrákhoz: a dán primerenergia-fogyasztás 18,1 Mtoe, a magyar 22,74 Mtoe. A magyar tehát kb. 25%-kal nagyobb, de a magyar lakosságszám 9,9 millió fő, míg a dán csak 5,6 millió. Az egy főre vetített éves primerenergia-fogyasztásebből számítva Dániában 3,225 toe/fő, Magyarországon 2,299 toe/fő ([1]: 116. o.). A primerenergia-mix sem fest túl rózsás képet Dániában: ott ugyanis igen nagy részarányt képviselnek a kifejezetten szennyező olajszármazékok és a szén, együtt közel 55%-ot; hazánkban ez az arány 2013-ban 36% alatt volt.

Mindennek köszönhető, hogy az egy főre jutó dán szén-dioxid-kibocsátás 7,77 tCO2, a magyar csak 4,69 tCO2 ([1]: p. 168.). Jelenleg tehát Dánia egy főre vetítve 65%-kal nagyobb szén-dioxid-kibocsátás mellett működik, mint Magyarország! „Érdekes”, hogy ezt rendre elmulasztják megemlíteni a Greenpeace aktivistái.

Térjünk rá a villamos energetikára! Az egy főre jutó dán végső villamosenergia-fogyasztás 5609 kWh/év, a magyar 3523 kWh/év, azaz a dánok fejenként közel 60%-kal több villanyt fogyasztanak! (A „végső” azt jelenti, hogy ez a fogyasztóknál mért mennyiség, azaz nem tartalmazza az erőművi önfogyasztást és a hálózati veszteségeket.)

A dán villamosenergia-termelésről is ódákat zengenek a zöldek, az a minta. Állításuk szerint rengeteg a szélerőmű (eddig stimmel is), de lássuk a teljes villamosenergia-mixet!

A dán és a magyar bruttó villamosenergia-termelés forrásai (TWh, 2013)
Forrás: EC (2015): EU energy in figures, Statistical Pocketbook 2015, p. 90.

A dán villamosenergia-termelés 46%-a CO2-mentes (ez a megújulók termelésben mért részaránya), a fennmaradó rész legnagyobb része kőszénre épül, a Dániában termelt villany 41%-a szénből származik! Hazánkban (jórészt) a paksi atomerőműnek köszönhetően a hazai termelés 60%-a CO2-mentes (atomenergia és megújulók együttesen, figyelmen kívül hagyva az import forrását), a maradék pedig közel fele-fele arányban földgáz és szén. Ebből az is következik, hogy Dániában egy MWh villany megtermelése kb. 460 kg CO2kibocsátását eredményezi, hazánkban ez az érték – leginkább az atomerőműnek köszönhetően – mindössze kb. 290 kg CO2 (szénerőműre 1 tCO2/MWh, gázerőműre 0,4 tCO2/MWh, olajerőműre 0,7 tCO2/MWh intenzitással számoltam).

Ezek alapján a jelenlegi dán energiapolitika környezeti eredményei – a zöldek által bevett és hangoztatott marketingdumával ellentétben – egyelőre elmaradnak a magyar energetika környezeti mutatóitól, nincs tehát okunk szégyenkezésre, sőt!

Csak rövid kitérőként – és mindenféle kommentár nélkül – hasonlítsuk össze a dán villamosenergia-árakat a magyar árakkal is, mert ez is a dán és a magyar energiapolitika közötti különbség eredménye.

A magyar és a dán villamosenergia-árak (eurócent/kWh, 2014 második félévében)
Forrás: EC (2015): EU energy in figures, Statistical Pocketbook 2015, p. 127, p. 129.

A jelenlegi helyzet elemzése után nézzük azt a sokat hangoztatott dán energiapolitikát és a 2050-re (!!! Kedves Greenpeace, tehát nem 2030-ra vagy 2040-re kitűzött célról van szó!!!) kitűzött 100% megújulós célszámot. (A 2011-ben elfogadott dán energiastratégia itt érhető el.)

A figyelmes olvasó számára feltűnik, hogy ez az energiastratégia bizony csak 2020-ig szól és nagyítóval kell keresni benne a 2050-ig kitekintő ábrákat. A 65 oldalas dokumentum mindössze ezt a két 2050-ig előretekintő ábrát tartalmazza:

Forrás: Danish Government (2011): Energy strategy 2050, from coal, oil and gas to green energy, p. 49 és p. 50.

Az első ábra azt jelzi, hogy a fosszilis energiahordozókról való lekapcsolódás az 1990-2020 közötti ütemnél is gyorsabban kell, hogy megvalósuljon (a 2020-2050 közötti szaggatott vonal meredekebb, mint az 1990-2020 közötti). A második ábra pedig azt mutatja, hogy a megújuló források részarányának 2010-2020 közötti erőltetett növekedési üteme sem lesz elegendő ahhoz, hogy 2050-re a dán energiapolitikusok elérjék céljukat. A megújulóknak a jelenlegi igen gyors terjesztése sem elegendő tempó ahhoz, hogy 2050-re Dánia elérje a 100% megújuló részarányt. Hogyan lehet ezt a célt elérni? A dán energiapolitika készítői nem tették meg azt a szívességet, hogy feltárják, ők hogyan tervezik mindezt, ugyanis érdemi intézkedéseket, módszereket 2020 utánra nem fogalmaznak meg. Lehet, hogy ők sem tudják?

Mindemellett a dán energiastratégia leírja, hogy Dánia a jövőben is folytatja ama tevékenységét, hogy villamos energiát importál olyan országokból, amelyekben az atomerőművek a villamosenergia-termelés jelentős részét adják (ld. a fent belinkelt dán energiastratégia 20. oldalán az alábbi szövegrészt):

“Although there are several arguments against basing Danish electricity production on nuclear power, at all events Denmark will continue to trade electricity with other countries and therefore also import electricity from countries where nuclear power will account for a considerable amount of electricity production in the future.”

Mindezek mellett a legfőbb dán energiapolitikai dokumentum természetesen számtalan jó célt tűz ki maga elé: az energiahatékonyság fokozását, a megújuló energiaforrások részesedésének növelését és általa az éghajlat védelmét, a fűtés, az ipar és a közlekedés elektrifikációját (villanyfogyasztás-növekedés rulez!?), a biomassza hatékony felhasználását (villamos energia és hő együttes termelése kombinált ciklusú berendezésekben), a megújulóenergiaforrás-alapú távfűtés (igen, távfűtés, ott ugyanis az otthonok több, mint fele be van kapcsolva egy távfűtési rendszerbe) és az intelligens energiarendszerek terjedését (az időjárásfüggő megújulók integrálásához). Számítanak ezért a villanybojlerek, az elektromos autók és a hőszivattyúk fogyasztására és hőtároló képességére azokban az időszakokban, amikor túl nagy a szél alapú villamosenergia-termelés és ezzel egy időben túl alacsony a fogyasztás. A stratégia szerzői elismerik azonban, hogy mindez nem lesz elegendő: a 19. oldalon leírják, hogy a jövőben szükség lesz villamosenergia-tároló kapacitásokra, s ezeket a norvég és svéd vízerőművek várhatóan olcsón tudják majd biztosítani. Magyarán a rendszer kiegyensúlyozásának problémájára érdemi megoldást nem nyújtanak, abban reménykednek, hogy ez majd Dánia határain kívül megoldódik. A pontos recept ismertetése a stratégiában elmarad.

A dán energiastratégiáról összességében elmondható, hogy részleteit tekintve 2020-ig szól, a 2050-es szlogen mindössze csak vízióként fogható fel, ki nem próbált technológiákat (elektromos autók akkumulátorainak használata rendszerirányításra), s a megújuló energiaforrások igen ambiciózus, a jelenleginél is gyorsabb (!!!) terjedését és a belső égésű járművek szinte teljes kiszorulását vetíti előre. A dán stratégia 15. oldalán az is egyértelműen rögzítésre kerül, hogy a dán energiatechnológiák exportja egy kifejezett cél. Ehhez jó marketingszlogen lehet a 2050-re 100%-ban megújuló alapú Dánia, de a stratégiában leírtak a zöld álom szintjén maradnak. És ne feledjük: Dánia egy tengerparti ország, sok vízparti és vízi (on-shore és off-shore) szélerőművi lehetőséggel, de hol van Magyarországnak ehhez tengerpartja? A dán energiastratégia még Dánia esetében sem mondja meg, hogyan lehetne elérni 2050-re a 100%-ban megújuló alapú energiagazdálkodást.

A német példa mutatja: a sok megújulót tartalmazó villamosenergia-rendszer okozta termelési hullámok az országhatáron túl is (rendszerirányítási) kihívást okoznak, de az európai rendszer ezt ma még elviseli. Meggyőződésem, hogy ha mindenki a német (vagy a dán) utat követi, akkor a jelenlegi technológiai szinten ez a rendszer nem tud működni.

Összefoglalóan: A Greenpeace és hozzá hasonló zöld szervezetek aktivistái rendszeresen hivatkozzák Dániát, mint az országot, aki mindenkinél progresszívebb a zöld energiák használata tekintetében. A 2050-ig terjedő energiastratégia 35 év múlva elérendő általános célokat fogalmaz meg, egy olyan bázisról indulva, amely ma sokkal légkörszennyezőbb, mint a magyar. A dán stratégia egyértelműen kimondja, hogy a rendszerük szabályozásához más országokkal folytatott áramkereskedelem is szükséges, amely országok között vízenergiát és atomenergiát (!) nagy mennyiségben alkalmazó országok is vannak. Ha a Greenpeace szerint Dánia a követendő példa, az pontosan azt mutatja, hogy kellenek atomerőművek az európai villamosenergia-rendszerbe.

A bejegyzésem elején hivatkozott klubrádiós vita jól mutatja, hogy a Greenpeace-nek sajnos fogalma sincs arról, hogy a jelszavakon túl hogyan lehet egy stabil és működőképes villamosenergia-rendszert építeni. Mi, energetikai mérnökök viszont tudjuk, és bizonyítottuk is az elmúlt évtizedekben, hogyan kell a rendszert fejleszteni és működtetni. A paksi kapacitás-fenntartás feltétlenül szükséges Magyarország stabil és gazdaságos áramellátásához, és segít az európai uniós közös célok teljesítésében is.

Forrás:  http://aszodiattila.blog.hu/2015/12/29/a_greenpeace_esete_a_sotetseggel_no_meg_daniaval?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.