Gazdag László – Klímahisztéria

Gazdag László

KLÍMAHISZTÉRIA

Üvegházhatás

A fólia alatt, az üvegházban melegebb van, mint kívül, és ez egy átlagos lakásban is érzékelhető. Az üveg átengedi a látható fényt, de visszatartja az infravörös sugarakat. A látható fény tartományában beérkező foton visszaverődve a tárgyakról energiát veszít, csökken a frekvenciája, nő a hullámhossza, és ha átcsúszik az infravörös tartományba, akkor már nem tud átjutni kifelé az ablaküvegen. A vörösön inneni elektromágneses sugarak frekvenciája viszont megegyezik az atomok, kisebb molekulák rezgésével, ezért melegítik föl a levegő atomjait, molekuláit. Nagyobb méretekben ez játszódik le bolygónk légburkában is. Mindig vannak a légkörben üvegházhatást fokozó szennyező anyagok, gázok, mint például a por, a vízpára, vagy a széndioxid, metán és a nitrogénoxidok. Ezek többnyire a vulkáni tevékenység révén kerülnek a légkörbe, kivéve a vízpárát. Ha nem lenne semmilyen ilyen szennyeződés a levegőben, Földünk légkörének, felszínének átlaghőmérséklete -40 Celsius fok lenne csupán.     

A légkörnek vannak stabil és instabil összetevői. Az előbbiek közé tartozik a nitrogén, amely a levegő 78 térfogat százalékát, az oxigén, amely a 21 százalékát, és az argon, amely a 0,9 százalékát alkotja. Ezek nem üvegházhatású gázok, és ha összeadjuk a részarányukat, akkor 99,9 százalék jön ki. Vagyis a levegőnek mindössze 0,1 százaléka járul hozzá az üvegházhatáshoz. A széndioxid például mindössze 0,036 százalékát teszi ki a levegőnek, mégis a legfontosabb ebből a szempontból. A metán üvegházhatása a széndioxidénak 22-szerese, de sokkal ritkább a légkörben.

A metán szerves anyagok aneirob (levegő nélküli) bomlása során keletkezik, például a mocsarakban, vagy a rizsföldeken. A népesség növekedésével növekszik a rizsföldek területe, főként Ázsiában, viszont egyre több mocsarat csapolunk le. Szibéria fagyott földjében, illetve az óceánok mélyén hatalmas mennyiségű fagyott metánhidrát található, melynek össztömege meghaladja az összes fosszilis tüzelőanyag mennyiségét a föld mélyén. A jövő potenciális energiaforrása lehet tehát, viszont egyben egy szunnyadó bomba is, amely ha elszabadul, akkor megsemmisítheti magát a földi életet!

Hógolyó Föld állapotok

A Föld történetében kétszer alakult ki az úgynevezett hógolyó Föld állapot, amikor az óceánok a fenekükig befagytak, és a Föld egy ugyanolyan fagyott, halott bolygó volt, mint ma a Jupiter egyik holdja, az Európa. Először 2,4 milliárd évvel ezelőtt alakult ki ilyen helyzet, majd 650 millió évvel ezelőtt másodszor is.  2,4 milliárd évvel ezelőtt a Föld légkörében még nem volt oxigén, viszont nagyon magas volt a metán koncentrációja. Metánkedvelő aneirob baktériumok éltek csak bolygónkon, amelyek viszont rohamos ütemben elfogyasztották ezt a metánt, és így hirtelen lecsökkent az üvegházhatás, de annyira, hogy a Föld hirtelen egy fagyott bolygóvá változott. Úgy tűnt, hogy ezzel véget is ért az élet evolúciója. Később azonban erőteljes vulkáni tevékenység kezdődött, olyan intenzitású, amelyet ma szupervulkánosságnak hívunk. Nem tudjuk, hogy mi idézte elő, de egyes feltételezések szerint egy aszteroida, vagy egy üstökös ütközött bolygónknak, akkora erővel, hogy, mint egy harangot, megrezegtette a föld szilárd kérgét, és köpenyét. A vulkánok átszakították a több kilométer vastag jégréteget, újra üvegházhatású gázokat, valamint port juttattak a sztratoszférába, helyreállítva így az üvegházhatást. Most nem metán, hanem széndioxid került a levegőbe, és ekkor a széndioxid fogyasztó baktériumok szaporodtak el. Az akkori széndioxid töménysége a mainak a több ezerszeresét érte el. Még mindig nem volt oxigén a légkörben, amikor ez a folyamat elkezdődött ám ezek a baktériumok már oxigént termeltek anyagcseréjük melléktermékeként. A kivont széndioxidot kalciummal vegyítve kalciumkarbonátot, vagyis mészvázat képeztek, kolóniáik védelmére.  Ma élnek leszármazottaik, ők a sztromatolitok. például Ausztrália partjainál a Cápa öbölben és a Hamrin öbölben. Egy-két méter magas építményeikből jól láthatóan oxigént pipálnak ki. A széndioxidbontó, kalciumkarbonátot felépítő mikroorganizmusok kivonták a széndioxidot a légkörből, és ez a széndioxid tömeg ma a mészkőhegységekbe fagyva található meg. A folyamat megint hasonlóan „eredményes” volt, mint korábban a metánbontó baktériumok esetében, megint annyira lecsökkent az üvegházhatás, hogy a föld újra egy fagyott hógolyóvá változott, úgy 650 millió évvel ezelőtt. Ez az állapot 25 millió éven keresztül tartott, de ekkor, úgy 625 millió évvel ezelőtt megint a szupervulkánosság segített be, amelyet valószínűleg ismét egy aszteroida-, vagy üstökösbecsapódás indított el. A jégburok elolvadt, és most már elkezdődhetett a soksejtű életformák kialakulása.

Bonyolult kölcsönhatások

Tudjuk, hogy ettől a két nagy klímakatasztrófától eltekintve is sajátos ingadozások mutathatók ki bolygónk klímájában, jégkorszakok (glaciálisok) és interglaciális korszakok váltogatják egymást, amelynek okát még nem pontosan ismerjük. Egyes elméletek kozmikus hatásokra gyanakodnak, például a Naprendszer, megkerülve galaxisunk középpontját 400 millió évenként, áthaladhat időnként sűrűbb gáz-porködön, de lehet, hogy a Napnak vannak még nem általunk nem ismert hosszú távú ciklusai. Mások szerint bolygónk klímája természetes belső mechanizmusok miatt ingadozik periodikus jelleggel. Tudjuk, hogy 12-13 ezer évvel ezelőtt ért véget egy jégkorszak például, amikor az óceánok szintje megemelkedett, és például a mai Fekete-tenger kialakult, talán az özönvíz legendák alapját képező kataklizma eredményeként. A XVI században például volt egy kisjégkorszak, amikor a németalföldi festők megfestették a fenékig befagyott csatornákon korcsolyázgató hollandusokat. De emlékeztetnék még Grönland nevére, ami „zöldföldet” jelent, a vikingek meg is hódították, ám később Földünk legnagyobb szigete teljesen eljegesedett, és az emberek el is hagyták, úgy a XIV. század elején.

Azt is tudjuk, hogy ha megnő a légkör széndioxid tartalma, akkor fokozódik a tengeri algák, moszatok széndioxid megkötése, több kalciumkarbonát képződik, ami lesüllyed a tengerek fenekére. A kontinenslemezek mozgása során, az egymás alá bukó lemezek leviszik a mélybe, a forró köpenybe ezt a mészkövet, (ezt nevezzük szubdukciónak), ami ott a hő hatására elbomlik, és a vulkánok a keletkező széndioxidot visszapumpálják a légkörbe. Vagyis egy jól szabályozott „geo-bio” körfolyamatról van szó, amely „gondoskodik” a szélsőséges ingadozások elkerüléséről.

Beleszólhatunk-e mi ebbe?

Meggyőződésem, hogy nem! Az ipari forradalom óta megnövekedett széndioxid kibocsátás az elmúlt kétszáz évben még nem érte el a szignifikáns küszöböt, hiszen egyetlen komolyabb vulkánkitörés, mint például a Mount Saint Helensé 1980-ban, vagy a Pinatuboé (Fülöp-szigetek) 1994-ben sokszorosan több széndioxidot és port repített a levegőbe, mint a mi több évtizedes szennyező tevékenységünk.

Az, ami most folyik e téren, különösen a médiában, közönséges hisztéria. Egyben olyan hisztéria, amelyből jól meg lehet élni! Al Gore volt amerikai alelnök Béke-Nobel-díja e téren kifejtett (magyarán: hisztériakeltő) tevékenységéért, jelzi, mennyire sikeresen lehet egyeseknek meglovagolni ezt a tömegpszichózist.

„Megújuló”, „környezetbarát”?

Itt van a „megújuló”, „környezetbarát” energiaforrások kérdése! Nagy biznisz, ma, erre lehet hatalmas állami támogatást leszakítani az adófizetők pénzéből, szerte a világon, de igaz-e? Brazíliában a gazohol (gázolaj + alkohol keverék) program keretében a farmerek sokszázezer hektáron kiirtották az őserdőt, hogy cukornád ültetvényeket telepítsenek, az említett támogatásból. Pápua-Új-Guineán, Indonéziában ugyancsak kiirtották az orángutánok élőhelyét, szintén sokszázezer hektáron, azért, hogy olajpálma ültetvényeket létesítsenek, repülőgép üzemanyag (biokerozin) termelés céljából. Ez lenne a „környezetbarát” energia? Energetikai szempontból mibe kerül a repceolaj termelés biodízel (növényolaj + dízelolaj) előállítás céljára? Azt a termőföldet föl kell szántani, utána a termést betakarítani, belőle az olajat kipréselni. Nyerünk egyáltalán valamit is ezen eljárások révén energetikai szempontból, vagy az egész egy nagy szélhámosság, amelynek segítségével hatalmas támogatásokhoz lehet hozzáférni az adófizetők pénzéből? 2006-2007-ben George W. Bush kormánya az USA-ban kivont a világpiacról kb. 70-80 millió tonna kukoricát energetikai célokra, miközben éppen rossz termés volt mind az északi, mind a déli féltekén, és így abszolút élelemhiány lépett föl a szegény országokban, több százezer ember éhhalálát okozva. Erről ma senki nem beszél, viszont a „zöldek” agyba-főbe dicsérték Bush elnököt a „megújuló” energiaforrások ügyének felkarolása miatt. Holott csak arról volt szó, hogy az amerikai kukoricaexport támogatását akarta az elnök megspórolni. Sikerült is egy jóval drágább megoldással.

Vagy például valaki utánaszámolt már annak, hogy a több emelet magas szélerőművek előállítása során mennyi primer energiaforrást használunk föl, hiszen a legkiválóbb, szélnek, viharnak ellenálló, ötvözött acélból készült hatalmas berendezésekről van szó?

Ugyanakkor érvényes a környezetgazdálkodás alapelve, az előzetes elővigyázatosság elve! Akkor is csökkentenünk kell mindenfajta szennyezőanyag kibocsátást, ha még nem tártuk föl a pontos hatásmechanizmusokat! Vagyis az általam hisztériának nevezett jelenségtől függetlenül is lépnünk kell, de, és ez a legfontosabb: vészharangkongatás nélkül!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.