Pár évvel ezelőtt a svéd Parlamentben egy liberális képviselő asszony azt javasolta, hogy a hivatalos klíma-ideológia tagadását bűncselekménynek kell tekinteni, akár csak a holokauszt tagadást, és börtönnel kell büntetni.
Mielőtt EU szinten esetleg érvénybe lépne hasonló irányelv – kihasználva a lehetőséget, hogy egyelőre még szabadlábon lehet bíráló észrevételeket tenni – érdemes röviden összefoglalni a világszerte terjesztett klímahisztéria tudományos megalapozottságának némely szépséghibáját.
Kritikai észrevételeim megfogalmazásánál – többek között – figyelembe vettem a NASA azon mérési adatait, amelyeket főleg Miskolczi Ferenc publikációiból megismerhetünk, valamint Szarka László akadémiai székfoglaló előadásában elhangzottakat.
A hivatalos klímaelmélet alapkoncepciója szerint a bolygó hasonlóan működik, mint egy üvegház, amelyet üveglapok fednek. Az üveglapokon keresztül belépő napsugárzás melegíti a talajszintet, ahonnan hősugárzás indul felfelé. A hősugárzás jelentős részét azonban az üveglap nem engedi kiszabadulni, ily módon melegítve az üvegházat.
Az elmélet szerint a Föld esetében az üveglapok szerepét az atmoszféra tölti be, amelyben az üvegházhatású gázok – főleg a széndioxid – elnyelik a felszínről kiáradó hősugárzás jelentős részét, majd visszasugározzák a felszínre. Ezért, minél több üvegház gáz van a levegőben, annál melegebb lesz. Ha pedig felelőtlenül eregetjük ki a levegőbe a rengeteg széndioxidot, előbb-utóbb mindenki hőgutát kap.
Érdemes először is tisztázni, mi is az a bizonyos széndioxid. Ezzel a gázzal gyakorta találkozhatunk a mindennapi életünk során, amikor szódavizet töltünk a poharunkba, felbontunk egy üveg coca-colát, sört, esetleg pezsgőt, vagy más széndioxiddal dúsított italt. De még ha nem is teszünk ilyet, mi magunk is úgy lélegzünk, hogy oxigénben dús levegőt szívunk be a tüdőnkbe, majd széndioxidban dús levegőt lélegzünk ki. A növények fordítva működnek, kivonják a levegőből a széndioxidot, és abból víz hozzáadásával, a napsugárzás energiáját is felhasználva szénhidrátokat állítanak elő. Ez a Földön a legfontosabb élelmiszer termelő biológiai folyamat. Ha sikerülne „eltüntetni” a levegőből a széndioxidot, minden élet elpusztulna a Földön.
Érdemes azt is tudni, hogy a széndioxid tökéletesen átlátszó, színtelen, szagtalan, láthatatlan, észrevehetetlen gáz. Amikor a TV-ben füstölgő kéményekkel szemléltetik a széndioxid kibocsátást, akkor ez a nézőközönség szándékos, céltudatos, rosszhiszemű megtévesztése, becsapása. Ha ugyanis a széndioxid látható lenne, mi magunk is – kilégzés közben – füstölnénk. Még a pipázó ember sem attól füstöl, mert széndioxidot bocsát ki.
És most lássuk a tényeket. A NASA mérési adatai szerint – amelyekre Miskolczi elhallgatott klímaelmélete épül – a felszínről kiáradó hősugárzás túlnyomó részét nem a széndioxid nyeli el, hanem a vízgőz. Ugyanakkor a vízgőz az egyetlen olyan üvegház gáz, amely képes kicsapódni a levegőből és felhőket képezve leárnyékolni a felszínt a napsugárzás elől. A NASA mérési adatai szerint a bolygó felszínének mintegy kétharmad része felett állandóan felhőtakaró van, amelynek a vízgőz utánpótlását az a hatalmas, szüntelenül párolgó vízfelület biztosítja, amely a bolygó felszínének több mint 70%-át borítja. A vízgőz üvegház hatását, és a felhőképződés dinamikus negatív visszacsatoló hatását azonban a hivatalos klímaelmélet nagyvonalúan figyelmen kívül hagyja.
És most lássunk néhány számadatot. A Földet érő napsugárzás mintegy 70%-át a bolygó elnyeli, majd az így elnyelt energiát infravörös sugárzás formájában a világűr felé kibocsátja. A NASA mérési adatai szerint a világűr felé kibocsátott infravörös sugárzás túlnyomó része – több mint 80%-a – nem a felszínről származik, hanem azt maga az atmoszféra sugározza ki a világűr felé, és ebben a kisugárzásban a széndioxidnak nincs semmiféle szerepe.
Kérdés, honnan kapja az atmoszféra azt az energiát, amelyet ily módon kisugároz. Nos, ennek egyik forrása az, hogy a bolygó által elnyelt napsugárzás kb. negyedrészét az atmoszféra nyeli el, így az el sem jut a felszínig. Az atmoszféra energiájának egy másik része pedig onnan származik, hogy érintkezik a felszínnel, felszín pedig közvetlen hőátadással melegíti a felette elhelyezkedő levegőt.
Nagyon jelentős mennyiségű energiát nyel el még az atmoszféra – az üvegház gázoknak köszönhetően – a felszín hősugárzásából, azonban amennyit ily módon elnyel, ugyanannyit vissza is sugároz a felszín felé. Ez esetben tehát – kártyás hasonlattal élve – pénz az ablakban. Ez az oda-vissza hőenergia áramlás gyakorlatilag nem képes befolyásolni a rendszer termodinamikai egyensúlyát. Azt azért még érdemes hozzátenni, hogy a felszíni kisugárzásból elnyelődő energia túlnyomó részét – legalább 95%-át – a levegőben lévő vízgőz nyeli el. Nem téved ezért Miskolczi, amikor azt állítja, hogy a levegőben lévő széndioxid semmiféle hatást nem képes gyakorolni a bolygó hőmérsékletére és ezen keresztül az éghajlatra.
És most lássunk néhány adatot a távolabbi múltból. Az első magasabb rendű, fejlettebb létformák nagyjából 600 millió évvel ezelőtt alakultak ki Földön, érdemes ezért erre a hatalmas időszakra odafigyelni.
Ebben az időszakban a felszíni átlag hőmérséklet +8 és +22 C fok között változott, a teljes 600 millió éves átlagértéke kb. +17 C fok volt, a jelenlegi átlagértéke pedig kb. +15 C fok. Most pedig attól rettegünk, hogy 2 fokot növekszik majd az átlaghőmérséklet, miáltal helyre áll a 600 millió éves átlag.
Ami pedig a levegő széndioxid tartalmát illeti, a 600 millió éves ingadozása 200 és 7000 ppm között volt, százalékban kifejezve: 0,02-0,70 %, a 600 millió éves átlag kb. 2500 ppm, azaz 0,25 %, jelenlegi értéke pedig kb. 400 ppm, azaz 0,04 %. Úgy is mondhatjuk, hogy most a levegő széndioxid tartalma csaknem földtörténeti minimumon van, és ha továbbra is a jelenlegi ütemben növekszik, pár ezer éven belül megközelítheti a 600 millió éves átlagot. Azt is érdemes megemlíteni, hogy az elmúlt 600 millió év során bekövetkezett katasztrofális hatású jégkorszakokban tömegesen haltak ki az élőlények, a mostaninál melegebb időszakokban azonban újra és újra kizöldült a bolygó, új fajok alakultak ki, lehetővé téve az evolúció folytatását, és az élet fennmaradását a Földön.
És most lássuk a „közelebbi” múltat. Mintegy 11 ezer évvel ezelőtt véget ért az utolsó jégkorszak, amelynek során Európa csaknem egész területe jég alatt volt, és a korábban itt élő fajok túlnyomó része – közöttük a Neander-völgyi ősember is – kipusztult. Azóta a hőmérséklet +15 C fokos átlag körül 1–2 fokkal ingadozik.
A történelem tanúsága szerint az emberiség legsikeresebb időszakai a mostaninál melegebb korszakokban voltak. Az első emberi civilizációkat sem az eszkimók hozták létre. Ezek olyan térségekben alakultak ki, ahol legalább 3-4 fokkal volt melegebb a klíma, mint most Európában (Mezopotámia, Nílus völgy) Voltak persze a mostaninál hidegebb időszakok is. Ilyen volt a középkori „kis jégkorszak”, amikor alig volt termés, éhínség és járványok tizedelték az emberiséget, véres háborúkat vívtak a fogyatkozó erőforrásokért, és tömegesen küldték máglyára a bűnbaknak kikiáltott boszorkányokat.
A melegedés nem tekinthető tragédiának. A melegedés nem azt jelenti, hogy mindenütt egyformán melegebb lesz, hanem azt, hogy az északi féltekén az éghajlati övek észak felé tolódnak el, miközben az Egyenlítő környékén az éghajlat alig változik.
A tudomány története tele van tévedésekkel, járhatatlan zsákutcákkal. A hibás elméletek egy része jóhiszemű tévedésből származik, amelynél az elmélet kidolgozója – az ezzel járó presztízs veszteség miatt – általában csak nagyon vonakodva szokta elismerni a tévedését. Van azonban a tudományos tévedéseknek egy másik fajtája, ez pedig a tudatos félrevezetés, amely legtöbbször valamilyen lobbi érdeket szolgál. Ez történik manapság a mesterségesen gerjesztett klímahisztéria esetén is.
Nem pusztán arról van szó, hogy a klímavédelmi biznisz és a hozzátartozó zöld energia ipar profit termelő képessége ma már vetekszik a gyógyszeriparral, hanem arról is, hogy a klímapropaganda egyre inkább a politikai vetélkedés furkósbotjává válik. Jobboldali és baloldali, konzervatív és liberális, keresztény és ateista politikusok egymással versenyezve igyekeznek maguknak kisajátítani a „klímavédelem” ügyét, miközben nagy tekintélyű egyházi méltóságok templomi szószékekről prédikálják ki a széndioxid bűnös szerepét. Ma már nem csupán arról van szó, hogy a klímaváltozás mekkora katasztrófával fenyeget, hanem arról is, hogy mindez a mi bűnünk. Így azután a klímaváltozás kérdése egyfajta vallás pótlékká, sőt igazi modern vallássá kezd átalakulni. Vannak, akik már oltárokat állítanak és szertartásokat tartanak GAIA istenasszony tiszteletére, aki a Föld oltalmazója, és aki majd meg fogja büntetni a bűnös széndioxid kibocsátókat. A vallás új sztár-prófétája pedig egy pszichésen zavart svéd tinédzser kislány, akit az ENSZ-ben is államfőknek kijáró tisztelettel fogadnak. Vajon ez lesz az új világvallás az iszlám ellensúlyozására?
Érdemes még pár szót ejteni arról is, hogy mennyire lehet komolyan venni egyes „tudományos” elméleteket. Mintegy másfél évtizeddel ezelőtt megjelent egy könyvem „Buddha és a részecskegyorsító” címmel, amelyben – többek között – azzal a kérdéssel is foglalkoztam, hogy a modern tudományban milyen sok megválaszolatlan ellentmondással találkozhatunk. Ebből a könyvből származik az alábbi idézet, amely jól illusztrálja a kérdés lényegét. Tehát lássuk az idézetet:
„E könyv szerzője több mint 20 évvel ezelőtt részt vett egy műszaki-tudományos fejlesztési programban. Kísérletezés közben a csoport egyik tagja érdekes elektronikai jelenséget vett észre. A további kísérletekből az is kiderült, hogy az effektus felhasználásával olyan olcsón előállítható műszer szerkeszthető, amelynek segítségével gyorsan és pontosan meg lehet mérni a vasöntödékben használatos formázóhomok nedvességtartalmát. Ez azért volt fontos, mert a precíziós öntvények minősége jelentősen függ a nedvességtartalomtól.
A műszer úgy működött, hogy egy pohárnyi homokot kellett beleönteni a készülékbe, majd lecsukni a fedelét, s ezt követően a mérőkészülék egy gomb megnyomásakor 0,1% pontossággal kijelezte a nedvességtartalmat. A megoldás több országban szabadalmi oltalmat kapott, és a sorozatgyártás beindítása után jelentős exportszállítmányok jutottak el egy fejlett ipari országba is.
Néhány évvel később a csoport egyik tagja kandidátusi disszertációt írt az öntödei technológiákról és ebben külön fejezetet szentelt a mérőkészüléknek. Ennek során tudományosan be kellett mutatni a készülék működésének elméleti alapjait.
Úgy tűnt, hogy ez egyszerűen megoldható oly módon, hogy felállítjuk a műszerben található áramkörökre azokat az egyenletrendszereket, amelyeket az egyetemen tanultunk, s a megfelelő matematikai levezetések után megkapjuk a megoldást.
Így is történt. Az eredmény azonban kiábrándító volt. Azt mutatta, hogy a mérőkészülék működésképtelen. Pedig tudtuk, hogy működik, hiszen a vevők több száz darab átvétele után sem reklamáltak, hanem folyamatosan használták a műszereinket, ahogyan arról egy helyszíni látogatás során meg is győződtünk.
Mit lehet ilyenkor tenni? A megoldás végül az lett, hogy különféle képzeletbeli korrekciós együtthatók és nem-linearitások beiktatásával a matematikai egyenleteinket addig csűrtük-csavartuk, míg megkaptuk a kívánt megoldást.
Munkatársunk a disszertációját benyújtotta egy külföldi akadémiához, ahol azt kiváló eredménnyel meg is védte. Az opponensek szerint különösen magas színvonalú volt a mérőműszer működési elvének matematikailag korrekt, szakszerű bemutatása.”
No comment
- október
Dr. Héjjas István