Milutin Milanković szerb geofizikusnak az első világháborút kényszerűen Budapesten kellett töltenie. Internálását végül kutatással töltötte, hála az MTA Könyvtára legendás igazgatójának, Szily Kálmán matematikusnak. A könyvtárban végzett munka lett az alapja a klímaváltozásokat csillagászati összefüggésekbe ágyazó elméletének. A tudománytörténeti fontosságú epizódra mostantól emléktábla hívja fel a figyelmet az MTA Könyvtár és Információs Központ olvasótermében.
„Könyvtárak meglehetősen ritkán lesznek természettudományi felfedezések helyszínei. Ha azonban rendkívüli időkben rendkívüli emberek találkoznak, még ez is megtörténhet.” Ezekkel a szavakkal köszöntötte a Milutin Milanković szerb geofizikus és csillagász emléktáblájának felavatására összegyűlt kutatókat, érdeklődőket Szász Domokos, az Magyar Tudományos Akadémia alelnöke.
Az MTA Könyvtár és Információs Központ (MTA KIK) olvasótermében felavatott emléktábla szövege szerint a szerb tudós „az első világháború alatti internálását (1914−1918) kutatómunkával tölthette az MTA Könyvtárában.
Itt alapozta meg a Földet elérő napenergiát befolyásoló csillagászati tényezők és az éghajlat hosszú távú változása közötti kapcsolatról szóló elméletet.”
Az Képgaléria az emléktábla-avatásrólemléktáblát Szarka László, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója, a megemlékezés kezdeményezője, és Monok István, az MTA KIK főigazgatója avatta fel április 20-án. Szarka László szerint az emléktábla-állítással a klímakutatás alapkövének számító tudományos alapműre és megszületésének különlegességére kívánták a figyelmet felhívni.
Monok István, Szász Domokos és Szarka LászlóFotó: mta.hu / Szigeti TamásA hihetetlenül hangzó, de igaz történetről így számol be William H. Calvin, a seattle-i University of Washington evolúcióbiológusa, aki az utóbbi évtizedben a klímaváltozás problémájával foglalkozik:
„A jégkorszakok megértésében az egyik legfontosabb (…) történés helyszíne a Magyar Tudományos Akadémia budapesti könyvtára volt. Itt volt első világháborús internált Milutin Milanković. (…) 1904-ben szülővárosában, a horvátországi Daljban [Dályában] az Osztrák–Magyar Monarchia katonai egységei elfogták, és Eszék várába vitték. (…) Fogvatartói egyszer csak táviratot kaptak azzal a paranccsal, hogy szállítsák Milankovićot Budapestre. Azzal a feltétellel engedték szabadon, hogy hetente meg kell jelennie a rendőrségen. Az történt, hogy egy bizonyos Czuber professzor, amikor tudomást szerzett arról, hogy a matematikust bebörtönözték, petíciót írt kiszabadítása érdekében. Budapestre kerülve Milanković besétált a Magyar Tudományos Akadémia Székházába, ahol a könyvtár igazgatója, Szily Kálmán matematikus részéről meleg fogadtatásban részesült. Milanković a következő négy évet a könyvtár olvasótermében töltötte, ahol olyan matematikai modellen dolgozott, amely a változó tengelyferdeségű és változó elliptikus pályájú bolygók éghajlatát írta le. Időnként berendelték a rendőrségre, hogy megbizonyosodjanak róla: nem szökött meg.” Milanković budapesti éveinek tanulságait Szász Domokos így összegezte:
„Hagyták gondolkozni, hagyták dolgozni. Egy kutató pedig mi többet kívánhatna?”
Milanković életműve
Az 1879-ben született szerb kutató 1904-ben Bécsben szerzett mérnöki diplomát, majd 1909-től a belgrádi egyetem matematikaprofesszora lett. Leginkább a kutatás érdekelte, folyamatosan kereste a megoldandó problémákat. A Földre jutó napenergia mennyiségét befolyásoló csillagászati tényezők és az éghajlat hosszú távú változása közötti kapcsolat matematikai megfogalmazásának ötlete 1911-ben, egy baráti borozgatás során merült fel Milankovićban. Az 1914–1918 között az MTA Könyvtárában végzett kutatások eredménye végül 1920-ban jelent meg Párizsban Théorie mathématique des phénomènes thermiques produits par la radiation solaire (Matematikai teória a napsugárzás által okozott termikus jelenségekre) címmel.
Az MTA Könyvtár és Információs Központ olvasótermében felavatott emléktáblaFotó: mta.hu / Szigeti TamásElmélete szerint kapcsolat áll fenn a Földet elérő napsugárzás mennyisége és bolygónk pályájának, forgástengelyének változásai között. A csillagászati paraméterek különösen az északi féltekén – az 55–65° északi szélességek között – nyáron befolyásolják a Földre jutó napenergia mennyiségét. Milanković szerint szoros összefüggés van a csillagászati paraméterek változásai és az eljegesedési-olvadási periódusok között. Számításait az 1870-ben Pozsonyban született matematikus, Bacsák György terjesztette ki és pontosította. A Milanković–Bacsák-ciklus fennállását műszeres mérési adatok, paleoklimatológiai kutatások, valamint üledékminták oxigénizotóparány-vizsgálatával az 1970-es években igazolták empirikus módon.
A Milanković-emléktábla avatása és a hozzá kapcsolódó előadóülés az éghajlatváltozás lehetséges természeti okaira is rámutatott.
A táblaavatást megelőzően elhangzott, a kutató pályáját és munkásságának főbb eredményeit bemutató előadások:
- Major György: Milutin Milanković rövid életrajza
- Slobodan Markovič: Milanković Duna menti utazásai: Budapest, jégkorszaki naptár, lösz
- Mathias Harzhauser: A Milanković-elmélet geológiai és rétegtani jelentősége
- Varga György és Újvári Gábor: Milanković-ciklusok plio-pleisztocén üledéksorokban
- Kern Zoltán: A Nap múltbéli aktivitásának proxi adatok alapján rekonstruált évszázados változásai
- Kereszturi Ákos: Milanković nyomában a Marson
- Barcza Szabolcs: Klíma, a földpálya és a besugárzás szekuláris változásai
- Hágen András: Milutin Milanković és Bacsák György levelezése
Forrás: http://mta.hu/mta_hirei/milutin-milankovic-emlektabla-avatas-mta-csfk-mta-kik-107619